Makovics János : Csizmadi Edit festményei

Makovics János : Csizmadi Edit festményeit érdemes nézegetni,szívből ajánlom.



http://www.kepafalon.hu/imbackgr.php?src=uploads/1000/93386_165438.jpg

Makovics János : Önzés

Makovics János : Önzés

 

Lehet, önző vagyok, amiért

képes vagyok és nagyon akarok

elhagyni mindenkit, kik „szerettek,”

de génjeimben hordozom régtől

a halált, mely virágzik bennem

mint tavasszal a cseresznyefavirág,

és szépsége magával ragadó mint

az elmúlás utáni mérhetetlen vágy.

Önzés e részemről e halálvágy,

s miért hogy bennem erősebb ez

mint az élni akarás, hogy lesz,

lehet szebb és jobb a holnap,ami

volt csak fájó emlék, és a jövő

tárt karokkal vár s ki tudja mi

lehetne még, ha maradnék…

De nem tudok maradni nyugton,

besózott ,ingerült, feszült és nagyon

dühös vagyok, magamra, magamban,

nem szeretve azt aki vagyok, mert

ki vagyok, nem tudhatom s félek

rossz lesz a vége, mint kártyavár

összedőlhet minden, és a csúcson

kéne abba hagyni, lelépve önként,

még ha fáj is kik ismerve sem ismertek,

és azt gondolták szeretnek, de nem

vagyok jó semmire, senkinek,sehol,

mindig magam, magamban, örökké,

elérhetetlenként, mert üvegfalat

építettem magam köré, mely törhetetlen,

s csak látszólagos minden, és csak egy

igazság van : az elmúlás utáni vágy.

Mert kibírhatatlan az örökös újabb

csalódás azokban kikben bíztam,hittem,

és most már „önző akarok” lenni és azt

tenni ami nekem jó, nem érdekelve

senki, semmi, csak a megsemmisülés .

És az élet megy  majd tovább,nélkülem.

Makovics János & Dr.Harangozó Judit

Makovics János & Dr.Harangozó Judit

Makovics János : Itt is olvashatók írásaim

Makovics János : Itt is olvashatók írásaim

http://blog.poet.hu/maki63

Makovics János : " Atya ég "

Makovics János : "Atya ég"

Aki ezt kitette a templom ajtajába, az biztos hogy nem keresztény, és ha tudnám hol van, kinyomtatnák egy másik papírt amin ez állna és alátenném :
"Kérem a híveket hogy a misén a perselybe NE TEGYENEK PÉNZT, mivel az állam bőven támogatja egyházunkat ! "

Makovics János : Új versek (Napsziget )

Makovics János : Új versek (Napsziget)

http://www.napsziget.hu/elsokozles

Makovics János : Nyugodalmat

Makovics János : Nyugodalmat

Nem tehetek róla hogy bennem van

élő parazitaként ,mely szétrágja lelkem

ezerszínű mégis oly egyhangú húrjait,

s nem találok nyugalmat sehol,senkinél,

és csak körforgásként pörög a kínzó

malomkerék, mely hangosan kilátja :elég !

Nyugodalmat adjon már a sors, hiszen

senkinek sem jó vívódásom újraélni,

naponként megkérdőjelezve értelmét,

melyet nem akarva adok át másoknak is,

s ettől még kínzóbb a képlékeny olvadó

fájdalom az élet tábortüzénél, nyugodalmat

adjon hát végre az a lény, ki „teremtett”

most szüntesse meg  létem lényét, melyet

bejártam már úgy érzem s nem látom miért

kéne maradva sem itt lenni még, mikor

annyi élni akaró hal meg oly értelmetlenül,

miként én élek még e földi létemben, miért.

Nyugodalmat kérek, csendes elmúlást,

melyben megnyugszik majd a fájó lélek

s nem kínozzuk többé egymást, ideát.

Makovics János : Nyári napon (Poet.hu)

Makovics János : Nyári napon  ( Poet.hu)
http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&frm=1&source=web&cd=18&cad=rja&uact=8&ved=0CDcQFjAHOApqFQoTCNCHzdPK5MYCFcqRLAodyOgLqA&url=http%3A%2F%2Fwww.poet.hu%2Fvers%2F166936&ei=aDmqVdAzyqOyAcjRr8AK&usg=AFQjCNGBXdA5QDzb4ymE38EwqeL0uw4WFw&bvm=bv.98197061,d.bGg

Makovics János : És akkor mi van ? (ebook)

Makovics János : És akkor mi van ?

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&frm=1&source=web&cd=23&cad=rja&uact=8&ved=0CFUQFjAMOApqFQoTCMTtpZzJ38YCFcV8cgodNsQKvQ&url=http%3A%2F%2Fbookandwalk.hu%2FEs-akkor-mi-van-3545-ebook.aspx&ei=0JinVcTFNsX5yQO2iKvoCw&usg=AFQjCNGuTeZlk1jGF9i-gQNlB-ZX15YICQ&bvm=bv.97949915,d.bGQ

Makovics János : Képek

Makovics János : Képek

 

Vannak képek, melyek első

látásra megfognak s nem

eresztenek, hívnak,vonzanak,

lépjek a képbe ,ott élve létem.

Szó kevés lenne elmondani

amit egy ilyen festmény, fotó

első látásra megadat, nincs rá

magyarázat, olyan ez mint a

váratlan szerelem mely ránk

tör villámcsapásként, és ég a

lelkünk s perzsel a vágyunk,

hogy vele, nála, benne legyünk,

apró részként mint porszemnyi

kicsiny de annál nagyobb csoda,

hogy életre kel s tovább éldegél

bennünk sokáig még az a kép.

Makovics János : Vidám nap

Makovics János : Vidám nap

 

Ritka mint fehér holló, de oly vakító

a szürkeségben melyben éldegélek.

Avval lenni kivel jól érzem magam,

s kölcsönösen értjük egymást szavak

nélkül is, szivárványhíd a kék égen

mely beragyogja napunkat, kacagva,

hülyülve, gyermekké válva kiket

megcsodálnak irigykedve néha, ím

ily napokon jó „élni” mikor minden

mi gond, bú köddé válik rossz álomként,

és csak a boldog együttlét van,marad,

s él tovább éltetve a holnap parazsát,

feledtetni tudja hátrányos adottságaimat,

elfogadva testestül-lelkestül, rokonlélek,

vidám nap ez mindkettőnkre nézve, mert

neki sem könnyű az élet, de a sok közös

dolog mi összeköt minket, egyesít a bajban,

támogatva egymást,  mikor, kinek szükség

van rá, mert nincs egyedül kinek barátja van,

jóban, rosszban, ahogy azt az élet hozza.

Egy régi interjú amit még Wutka Tamás készített velem

Makovics János kontra ifj.Lamos Gyula

Makovics János kontra ifj.Lamos Gyula
Isten malmai lassan őrlődnek" de végre alakul a dololog
ifj.Lamos Gyula "ügy"
Megkaptam az ügyészségtől az értesítést a vádemelésről ifj.Lamos Gyula ellen, "üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett kisebb kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt"
Várom a tárgyalás napját, ahol majd felolvasom ifj.Lamos Gyula anno kérésére a neki írt versemet ami több lapban megjelent már, ő  meg fenyegetőzött hogy ez " minősített bűncselekmény" , és "megfenyegette" több ismerősömet is. De most már egyértelmű hogy ki is a "bűnöző" aki kicsalt tőlem sok pénzt utána a kártyámról is lenyúlt pénzt és írásbeli megállapodásunk ellenére nem fizette vissza kamatmentesen (!) adott pénzemet.

Makovics János : Mindig magam

Makovics János :
Mindig magam

 

Nagyváros embersűrűjében,

kis falu álromantikájában,

tudom,érzem mindig mindenütt

ott „legbelül”, mily magam vagyok,

nagyon, és kicsordul valami fájón.

Hiába minden próbálkozás, jónak

lenni, emberként cselekedni, nem

marad más csak a kihasználtság,

testem, lelkem, pénzem, kapcsolataim,

önmagam önmagamért soha senki nem

„szeretet” sem barátsággal, sem szeretettel.

Mindig magam, mindig, mindig,mindig,

míg világon vagyok s létezem árva lárvaként,

pillangó szárnyakon röpködve ezernyi fény

felé, bízva még most is annyi pofon után

naívan, csak magam vagyok de nagyon :

belenőttem a világba, majd kinőttem mint

kéretlen gaz a virágok közt, rokkant beteg

ki nem profitál, s amit tesz semmiség,

egy fűszálban több immár a mindenség.

Mindig magam, senkire nem számíthatok,

lakatlan szigeten élek Robinsonként hamis

barátok, ismerősök közt, kiknek oly mindegy

vagyok e vagy sem, s már én sem érdeklődöm

senki után, minek futni szekér nyomán, ha

nem vesz fel csak röhögve integet, magamra

hagyva mindig, mindenhol,mindenki, örökre.

 

Makovics János : Merni

Makovics János : Merni

 

Vágyni valamire, egy dolog :

megcselekedni azt már „merni”

melyet kevesen tesznek, félve

a következményektől, maguktól,

mert köznapi létünk más mint az

álomvilág, melyben oly egyszerű

minden, mindenki, mindenben.

Merni nagy dolgot tenni kemény,

mint dió melyet fogunkkal nehéz

széttörni, próbálkozunk persze,

de belátjuk nehéz dolog másnak

lenni, élni igaz énünk melyek mi

vagyunk, s nem a ránk erőltetettség,

melybe születtünk,nevelkedtünk,

miközben teljesen máskép vágyunk

élni, de nem merünk ebből kilépni.

Makovics János : Allen Ginsbergnek

Makovics János : Allen  Ginsbernek

 

Nem voltál szívbajos,kimondtad

amit gondoltál, éreztél, akartál,

nem botrányra vágyván, szívből

szóltál, költőien, keményen mint

a kő mely elrepül ki tudja hol

érve célba és mit találva éppen,

embert, tárgyat, fogalmat, eszmét,

új gondolatok tárházait melyek

felperzselik a lankadó tüzeket,

és nem féltél senkitől, semmitől,

magad adtad a világnak magadból

testestül lelkestül meztelen ahogy

jöttél e világra, s nyomott hagytál

mindörökre, keresztre feszítettként.

Sokan szerettek, utáltak, utánoztak,

de egy voltál lázadók közt is virulva

mint gyomvirág mely szépséget

áraszt s gondolatok tárházait,hogy

lehetne máskép is élni, szabadabban,

szabad országban mért kell rabszolgának

lenni, íratlan szokások rabjaivá lenni,

s feladni kamaszkori vágyak tüzes álmait,

melyet felemészt a megélhetés mókuskereke:

iszonyat így az emberlét, szellemtelenként,

kiszolgáltatva ,megsemmisítve, de te

beintettél tettel és szóval, s zászló voltál

millióknak kik ha nem is követtek de

legbelül megtették volna, csak féltek,

mert gyenge az átlagember ha nem

lobog benne a parázs, s nem múlik az

idővel sem e égbenyúló lángnyelv.

Könyveid, s mindaz mi megmaradt

utánad, ma is sajnos ép oly aktuális,

s ez mi elszomorító ebben a világban,

hogy alapjaiban szinte semmi sem

változik, pedig erre vágyik mindenki.