2015. december 30., szerda
2015. december 26., szombat
2015. december 25., péntek
Új év
Makovics János : Új év
Új év, új remények,
vágyak,tervek, avagy mégsem ? Naivak lettünk, kiégettek, reményveszettek sokan,
okkal sajnos, és már nem bízunk abban hogy az új esztendő békésebb,
szertehetőbb lesz. Béke & szerelem ! A nagy tenni akarások, a változtatás
hogy emberibb és élhetőbb legyen a világ
melyben élünk, ma már nem reális dolog. Pusztítjuk létünket, a Földünket,
tudatosan, és mi kis emberek szinte semmit nem tehetünk, mert a monopóliumok
hatalmában élünk, kiszolgáltatva és a napi életben is, kicsinyes irigykedések,
munkahelyi,baráti konfliktusok mókuskerekeiben, mindig félre értve a másikat,
pedig egy nyelvet beszélünk, mégsem értünk szót. Mitől is lenne szebb az új év
mint az előző volt ? Egyre rosszabb minden, minden tekintetben az
„átlagembereknek” : magyar honban különösen, demokráciából diktatúrába
mentünk, és a szegénység amibe
beleléptünk, mint a mocsár egyre lejjebb húz sokunkat, és „nem hagyunk senkit
az út szélén” csak belerúgnak hogy az útszéli árokban dögöljön meg. Beteg ,
rokkant, szegény ,tanulatlan, törtetni,
vállalkozni képtelen vagy ? Akkor „selejt” vagy a társadalomnak, nem profitálsz
semmit, csak nyűg vagy a nyakunkon akit el kell tartanunk. Létbizonytalanság,
szabadságjogok tiprása napról napra, mindezek nem valami inspiráló jövőképek .
Nem csoda hogy annyi fiatal, középkorú hagyja el „kalandvágyból” az országot,
és akik most tanulnak főiskolán, egyetemen, többségüknek az a jövőképe hogy
elmegy ebből az országból. Jól teszik, nem , ki tudhatja, hiszen oly sokrétű
dologból áll össze ez a tényező, de az biztos hogy ezért az adott kormány a
felelős, mely „kereszténydemokrata” de olyan messze van a kereszténységtől mint
Makó Jeruzsálemtől ahogy mondani szokták. Korrupció, lopások,csalások,
seggnyalások hogy előbbre jussanak és letiporják a másik embert, megalázzák
,kisemmizik, csoda hogy naponta négy ember vet véget önkezével, de ennél többen
vannak öngyilkosok csak „balesetnek” álcázzák hogy így kíméljék meg
hozzátartozóikat a „szégyentől”.
Béke és szeretet. Szép
szavak, amiknek jelentősége elhalványult
mint egy régi kézirat, ahogy a becsület, tisztesség, összefogás, ezek a
szavak elkopnak mint ruháink, s helyettük új szavak jönnek, melyeknek értelmük
semmi, csak önmaguk szellemi alultápláltságát bizonyítják,de ők a „trendik” kik
tudják mitől döglik a légy.
Nihilisták vagyunk ? Sötéten
látunk ? Pedig a nap kisüt, a ég
csodálatos színekben, a természet is a négy évszak szerint gyönyörű, ahogy a
csillagos ég, a telihold, a hegyek, erdők, völgyek, kis falvak s nagyvárosok, a
látnivalók sokasága…sok van mi csodálatos ,de vészesen romlik minden,
szimbólikusan és tárgyszerűen is.
És szerte a világon.
Túlnépesedett a Föld, hétmilliárdan vagyunk s a
Föld ötmilliárd embert képes eltartani, 20-50 év van a kék bolygónak ha
így folytatódik. És miért is változna
valami ? Ahhoz radikális döntéseket kellene hozni, amit viszont az emberek a
választópolgárok nem viselnének el, így a
politikusok nem hozzák meg a szükséges döntéseket, s elpusztítjuk
magunkat. Minden civilizáció tönkrement, elsüllyedt, az egyiptomiaktól kezdve az inkákig, és ha a
Föld elpusztul,akkor a ma még megmaradt pár „őskori” viszonyok közt élő
természeti népek azok,akik majd újra be fogják népesíteni ezt a bolygót, mert
ők még tudnak a természettel, a természet adta javakból élni, ahogy teszik ezt
most is, és amit Peter Jahoda : Az őskor utolsó tanúi című könyvében olyan
világosan kifejtett, bizonyított. Mi „odavagyunk” önmagunk technikai
vívmányaitól, de messze kerültünk az élet egyszerűségétől. Már nem ismerjük a
füvek,fák, bogarak, állatok, a csillagok és a felhők „értelmét” s nem tudnánk
életben maradni ha máról holnapra egy
őserdő közepén vagy sivatagban találnánk magunkat. A természeti népek életben
maradnának, tudnak változni, ismerik és
értik a természet törvényeit, mi pedig az okos telefonunkkal és atombombáinkkal
nem tudnánk túlélni a természet pusztulását, a vizek, tengerek, az erdők ,mezők
alapjaiban történő megváltozásának következményeit. Egy istenség sem fog
lejönni és megmenteni a Földet, a vallás csak egy „hatalom” mint a
politika, aminek nevében meggyalázták az
emberiség csodás kultúráit, és a mai napig is isten pénze sem elég nekik”, bár
a mostani pápa végre „igazi” keresztény, aki megpróbálja megreformálni azt a
sok elcseszettséget, ami korábban véghezvittek.
Szép új világ : új év jön,
születnek, meghalnak, élnek bele a világba az emberek, család,munkahely,
barátok ez az „élet” szerte a világon, és ma már együtt kell élni a terrorral,
hogy bárhol, bármikor emberek tucatjai halhatnak meg egy elképzelt ideológia miatt, ahogy mondani
szokták, „járulékos veszteségek” lehetünk, mert mit számít ma már egy emberélet,
főleg ha nincs semmije, se pénze, hatalma, akkor csak „alkatrész” a nagy
„gyárban” mely újratermeli a haszontalan dolgok tucatjait, elveszítve önmagát,
mert élnie kell .
Béke és szeret : szép szavak,
szép remények. Mondják majd az újévi beszédeket, melyeket ők maguk sem hisznek
de „szokás” ilyet tartani, ahogy esküvőt, temetést, és sok más dolgot amik
felszínesek, képmutatók, de el hisszük saját hazugságainkat is, mert máskép
elviselhetetlen lenne az élet.
Meglátjuk, megéljük,
megtapasztaljuk majd az új év adta hétköznapokat. Béke és szeretet, reméljük
valami marad még belőle, nekünk és bennünk.
2015. december 23., szerda
Szenteste - egyedül ?
Makovics János :
Szenteste, egyedül ?
Karácsony a „szeretet” ünnepe
(?) a család, a szent család, ha minden jól megy összejönnek a testvérek,
nagyszülők, unokák, egymásnak adják az ajtókilincset mint lépteik nyomát ,
letudva a szükséges „vizitet” és vagy örülnek avagy bosszankodnak ilyen olyan
dolgok miatt, hogy ki mit mondott, hogyan, miért, és jó ha nem vesznek össze.
Általánosan elfogadott „nézett” hogy karácsonykor együtt kell lennie a
családnak, és ha van valaki aki egyedül él, meg kell hívni vendégségbe, mert milyen dolog az, hogy
valaki az évnek ezen csodás napján egyedül legyen, főleg ha mások is tudják,
megtudják, és akkor megy a rosszmájú pletyka, hogy na lám ezek se törődnek a
magányos emberekkel, akik nem biztos hogy öregek és betegek, hisz egyre több a
magányos, egy3edóül élő középkorú, fiatal, akarva vagy nem akarva, az most
lényegtelen.
Szenteste, egyedül : mi ebben
a „rossz” ? Egy barátom hosszú évek óta
direkt mindig egyedül tölti a szentestét , nem megy sehová, pedig mehetne, és ő
se hív senkit magához, annak ellenére
hogy nagy a baráti köre.
Teljes mértékben megértem : ahogy elmeséli miként zajlik le a
szenteste, hát az felér egy wellnes hétvégével ! Csodálatosan megtervezi, beosztja idejét, nyugodtan, elmélázgatva,
senkihez nem alkalmazkodva, önmagáért, saját hangulatának megfelelően kidíszíti
a szobát, igazi karácsonyi hangulatot varázsolva, közben szól halkan háttérben a karácsonyi dal, dúdolgat közben,
tesz, vesz, újabb ötletek jutnak eszébe, improvizál a megszokott dolgok
mellett, és a percek repülnek mintha valaki
hajtaná őket. Az előző nap előkészített ünnepi vacsorát saját maga
szolgálja fel a gyönyörűen megterített asztalon, égnek a gyertyák, a karácsonyfát is feldíszíti
lassan, nyugodtan, nincs veszekedés, morgolódás hogy most ezt nem ide és nem oda és nem úgy, nincs zsörtölődés,
erőltetett mosoly, csak az igazi meghitt csendes várakozás, mely lelkét átjárja, és beragyogja önön fényével a szobát.
Elborozgat, kávézgat vacsora
után, csillagszórókat gyújt meg, illatuk messze terjeng és átjárja az egész
lakást, leül nagy füles foteljébe, olvasgat karácsonyi verseket, néha kinéz az
utcára ahol egy- egy autó elsuhan,
és a neonlámpa fénye sejtelmesen
bevilágítja nappaliját. Igazi nyugalom,
béke, meghittség amiben van. Nem kell alkalmazkodnia, beszélnie, mást
hallgatnia, önmaga hangját hallja,
eltársalog magával, nézegeti a régi fényképeket, ide- oda rakosgatva bele – bele olvas
könyvekbe, egyik szobából a másikba megy, élvezi a léleknek azt a ritka meghitt
pillanatát, ami annyira hiányzik a hétköznapok malmaiban. Egyedül van, de még
sincs : emlékeit felidézi, a jókat, szépeket, mosolyog magában, közben eszeget
a süteményekből kávét iszik, elnyújtózik
a kanapén, és megleli a betlehemi csillagokat,
a három királyokat, a régmúlt idők mesebeliségeit, melyeken
felnőtt, és a sok filléres emléktárgyak melyeket kapott és hozott
világjáró útjai során, eszébe jutatja hogy a Földön sok helyen hasonlóan telnek
az estek, bár sajnos vannak voltak és lesznek helyek ahol nincs ünnepi asztal
és a külső világ sem békés, és ép ezért jobban tudja felfogni azt a kiváltságos
helyzetet, amiben él, hogy van fedél a
feje felett, kényelmes, meleg lakása, enni-inni valója, és képes teljes
egészében átadnia magát a szentestének úgy,
hogy valóban átéli, érzi ennek a napnak a lényegi mondanivalóját, és
lelkileg is felfrissül,megtisztul.
Ahogy elszokta mesélni
egyedül szentestéjét, bevallom „irigység” fog el, és egyszer az életben én is
szeretnék EGYEDÜL lenni szenteste, mikor
nem kell senkihez, semmihez alkalmazkodni, mikor önmagam szabhatom meg miként
és hogyan teljen az ünnep, melynek varázs mindig megtörik sajnos valamilyen
pitiáner dolog miatt, és akkor már oda a karácsonyi hangulat varázsa,
meghittsége, és csak az alkalmazkodás, a helyzetnek megfelelő viselkedésre kell
figyelni,, nehogy még rosszabb legyen az, ami már amúgy is „oda lett” .
Szenteste egyedül szoktál
lenni ? – szokta mondani barátom mikor szóba
kerül és sajnálják hogy szegényke
magában van mikor….holott pont ebben a magányban tud kiteljesedni és megcselekedni
mindazt, amit igazán érez,gondol,
szeret, mert csakis önmagának tartozik elszámolással, miként és hogy tesz
dolgokat szenteste.
Ahogy meséli szokta, újra
élem, és átérem annak az éjszakának a valódi varázsát,, szinte túlságosan is
romantikus mibenlétét, és bár vannak akik egyedül vannak és fáj nekik s rosszul
érzik magukat, nem tudják feltalálni és meglelni ennek a napnak a
lehetőségét.
Szenteste egyedül : nem
rossz, ha az ember ráhangolódik és tudja, akarja is ezt. Minden rajtunk múlik, mivé tesszük
ezt az estet. Családban is lehet egyedül lenni, sőt, az sokkalta fájdalmasabb
mint a tényleges magány, mert rádöbben az ember arra, milyen felszínes, képmutató is a „család”,
tisztelet a kivételnek.
Remélem, megélem egyszer én
is azt, hogy szenteste egyedül legyek. tudom, érzem, még
ha ez most „durvának” hangzik is, hogy az
lenne életem legszebb szentestéje.
2015. december 22., kedd
Visszavonultság
Makovics János : Visszavonultság
Nem vagyok egyedül
tudom, mert mások is mondják, még ha meg
sem cselekszik, de gondolati síkon
eljátszanak a gondolattal, hogy visszavonulnak a világtól, mert
megcsömörlöttek, befásultak, és megunták az egyformaságot, minden tekintetben.
Van egy film az „Út a vadonba” ami valóságos történet alapján készült, ami
arról szól hogy egy amerikai felső középosztálybeli fiatalember az egyetem
elvégzése után fogja magát és elmegy a vadonba, közben kalandok sorát éli át,ám
végül belehal tettébe,
Ilyen drasztikus
változást nem sokan akarnak, és nem is
véglegesen, de sokakban felmerül a gondolat, milyen jó lenne elmenni valahová,
akár itthon egy kis tanyára, ahol rusztikus
életmódot folytathat, ahol víz, villany jó ha van,de az se baj ha nincs,
de televízió, mobiltelefon, internet s hasonlók nem kellenének, csak az
alapvető életben maradási dolgok, ruhák, élelmiszerek, szerencsére ma már oly
sokféle konzervek, levesek, tejek s miegymások vannak, amik hűtés nélkül is
hónapokig elállnak, így aztán nem kell boltba menni, emberek közé, és teljesen
magányos Robinzonként tudnak élni, ha nagyon akarnának. Nem érdekli, mi van az
országban, a nagyvilágban, amolyan tudatlanság vagy jobban mondva „közönyösségi
szintségben” élnek, mely csak az alapvető puszta emberi létezés megélését
eredményezi. Hiszen igazából nincs is szükség arra sok információra ami árad az
emberekre a médiából, melyeknek nagy része úgyis hazugság, mellébeszélés, mert
a politika mocskos,embertelen álszent
dolog, ami gondolkodni akar az egyén helyett,
megmondva mi a helyes a követendő példa, és az úgynevezett elfogadott
társadalmi normák, amikhez igazodni kell. Nos, az ilyenekből van elegük
sokaknak, és szeretnének elvonulni a világtól, egy időre legalábbis, pár
hónapra, hogy feltöltődjenek, szembenézzenek önmagukkal, múltjukkal, és
elgondolkodjanak olyan dolgokon, amik a
napi rohanásokban ritkáén fordul elő. És hogy részesei legyenek az életnek
olyan szempontból, hogy a természetben élnek, összhangban vele, látva, érezve,
saját bőrükön tapasztalva a természet sokszínűségét. A reggeli napfelkeltét, az éjszaka csillagit, a
végtelen mezők virágjait, a hegyeket, a patakokat,, mindazt ami körülveszi őket
itt abban a közegben ahol élnek, békében, csendben, nyugalomban. Nem kell
rádió, cd, dvd, mp3 miegymás, a természet megadja a muzsikát, madarak ,a szél,
az erdő hangjai, nem csendes a természet, tele van csodás hangokkal, csak meg
kell hallani, oda kell figyelni, nem adja csak úgy magát, a természetben az a
csodás hogy csak az arra érdemes veszi észre, látja amit látni kell, hallja mit
hallania kell, és érezni azt a csodás összhangot, hogy minden összefügg
egymással, ahogy a nappal az éjszakával, egyik sem lehet meg a másik nélkül.
Önzés lenne az ilyen
visszavonultság ? Hátrahagyva barátokat, családot, ismerősöket, munkahelyet, a megszokottság
lagymatag biztonságát ? Mindenki maga dönti el, mit szeretne, és minden meghozott
döntésnek ára van, mert semmit nem adnak ingyen, Öröm, fájdalom, siker,
veszteség, mind – mind feldolgozandó, mellyel törődni kell, ha akarunk ha nem, mert bennünk van, mi hordozzuk minden
csíráját, mely aztán kihajt vagy elpusztul, attól függően miként állunk hozzá,
mennyi az akaraterő, a kitartás, hogy amit elterveztünk – határoztunk, azt
mennyire tudjuk a hétköznapjainkban realizálni a valóság talaján. Mert két
lábon állunk, és mehetünk jobbra, balra,
előre, hátra, körbe – körbe, de bármit is cselekszünk, mindenért mi
felelünk.
Visszavonulni elméletben
könnyű, gyakorlatban már nem. Kevesen vannak akik ezt teszik, ez a világ amiben
élünk nagyon belénk ívódott, és egy nap
nagyon hosszú, ha semmi más nincs, csak a természet amiben élünk, ami
körbevesz, és a napi tevékenységek
elvégzése csak pár óra, a többi nagyon hosszúnak, uram bocsá, üresnek tűnhet,
ha nem tudjuk önmagunk lefoglalni, gondolatainkkal, és beleolvadni a
természetbe mint az állatok, de nem állati szinten. Könyveket lehet vinni, kell
is, avval sok idő elmegy , ahogy hagyományos írógéppel, hogy leírjuk amit
érzünk, gondolunk, ezek még beleférnek a visszavonultság anyagiasságába, de
rádió,tévé az már nem, mert megzavar, káoszt hoz a csendbe, mely sokkalta hangosabb mint
az a hangzavar, amiben élünk általában.
Visszavonulni pár hétre,
hónapra, jó dolog, jó lenne, kinek milyen a vérmérséklete, anyagi lehetőségei.
Van aki az Alföldre megy egy elhagyatott tanyára, kibéreli, állatokat tart, veteményest, van aki ha
jobban áll anyagilag, távoli helyre
megy, egy indiai tengerparti kis faluba
ahol minimális az infrastruktúra, vagy tunéziai nomádok, amazóniai indiánok közé megy, vagy
Tibetbe kolostorba, megtapasztalva más fajta életet, rádöbbenve arra, mily sok
színű is a világ, és milyen sivár a mi oly nagyra tartott civilizációnk ,mely
látszólagos humanizmusban él, hiszen naponta tiporja sárba az emberi jogokat, a
jóságot, szeretett, a humanizmust, és
csak a pénzt, a karriert tekinti célnak, pedig nagyot tévednek. A klinikai
halálból visszatérő emberek alapjaikban változnak meg, mert rájönnek arra, hogy
mi is az élet valódi értelme, lényege, és tudják hogy nem azért születtek a
Földre hogy javakat gyűjtsenek, anyagiakat, hanem hogy embertársaikkal legyenek
jók, emberségesek, tudjanak beszélgetni a beszéd öröméért, együtt lenni, értelmes dolgokat cselekedni
melyek összhangban vannak a természettel, és meglátják, felfogják, tapasztalják
mindazt, hogy mi is az élet igai értelme.
Ezért jó visszavonulni,
vagyis jó lenne ha erre lehetőség lenne mindenkinek, mert ha trauma éri, másfajta életvitel, akkor rádöbbenhet
arra, hogy mi is létének igazi értelme. De sajnos kevesen vannak akik ezt
megteszik, tehetik, mert a világ nem
erre predestinál, hanem az anyagi javakat teszi előtérbe, és a karriert, a
valakivé lenni hamis illúzióját, s mikor eljön az utolsó óra életében, rádöbben
arra, hogy bizony inkább embertársaikkal
kellett volna többet lenni, fogalakozni, nem pedig harácsolással, üzlettel,
mely felemészti azt, aki valójában, egyéniségét, személyiségét.
Visszavonulni kéne, néha,
mindenkinek. Másképp látnák utána saját életüket.
Új év, na és ?
Makovics János : Új év, na és ?
Néha komikusan
röhejes, némelyek milyen cirkuszt
csinálnak az új év alkalmából. Pedig igazából nincs jelentősége, egyik nap
olyan mint a másik, és a fogadkozások, ígérgetések melyeket egyesek fogadnak,
elpárolognak mint a köd. Szilveszter megünnepli, mondjuk rendben, szükség van
az ember életében ünnepekre, mert ezek emlékeztetnek bizonyos dolgokra, de
szeretnek túlzásokba esni,s bár ebben sem vagyunk egyformák, ami persze oké,
hiszen sokszínűségünk alapja a társadalomnak,de….emlékszünk mennyire meg volt
bolondulva a világ mikor jött a 2000.-dik év, hogy jaj jön a világvége, micsoda
káosz,rémület uralkodott, s némelyek teljesen begolyóztak, aztán viselték
tetteik következményeit, mert bizony nem
lett világvége sem természetileg sem vallásilag, egy istenke se jött hozzánk,
és a természeti csapások amik történtek, azoknak megvoltak a maguk törvényei,
melyeket sajnos mi emberek erőltettünk ki káros tevékenységünk tömkelegeivel és
folytatjuk a mai napig is Földünk pusztítását.
Új év jön, új számot kell íni, naptárakat kell venni, de
ezek aprólékos tevékenységek, alapjaiban őszintén megmondva,semmi nem változik.
Áremelkedések, az igen, hungarikum lehetne ez is ha már ennyire benne vannak
némelyek „magyarosított” tudatállapotukban, de olyat nem nagyon hallani, hogy
azt fogadják, na az új évtől kezdve nem fogok hazudni,lopni,csalni, irigykedni,paráználkodni,
hűtlenkedni, másoknak testi lelki szenvedést és kár okozni….csak olyanokat
hallani hogy leszokik a dohányzásról, az italról, a narkóról, melyet már a
kimondás pillanatában tudják, hogy úgy sem fogják betartani.
Ez az egész új éves dolog fárasztó, malomkerékszerű
ismétlődések szánalmas vergődései, melyek önmagunk parodizálása, és egyik
szemünk sír, a másik nevet,miközben….lehet, tényleg szeretnénk tudat alatt
valami „újat”, életünkben, magukkal,kapcsolatainkkal, mert érezzük hogy az ami
van még ha jó is, lehetne jobb is, de ahhoz hogy a valóság talaján is realizáljuk ezeket,
bizony az már sokkal nehezebb dolog, és marad az ábrándozás, vágyakozás, hogy
majd valamikor teszünk is azért, amire vágyunk.
Új év jön, és akkor mi van ? Életünk nem változik
alapjaiban, munka, már akinek megadatik, család, ha van az a baj, ha nincs
akkor az, tele problémákkal mint párkapcsolataink, barátságaink, melyek nem
változnak attól hogy új év van. Ezekhez
nem kell „új év”, évközben is lehet,
kellene változtatni ha szükség van rá, jobbítani, szebbé ,értelmesebbé,
érzelmesebbé alakítani, hogy gyümölcsözőbb, tartalmasabb legyen annál, ami, de
ez rajtunk múlik, elsősorban, bár a
környezeti tényezők meghatározóak, de lehet változtatni ahogy mindenen,
de nem nagyin akarunk, merünk, mert mindennek ára van, és a változtatást a már
megszokotton, beidegződött dolgokon bizony nem könnyű,főleg ha radikálisan
akarunk változtatni rajta.
Új év jön, 2016. Lehet, lesz akinek jobb lesz, lesz akinek
rosszabb. Van hogy magunknak köszönhetjük a változást, vagy mert bénák voltunk
avagy bölcsek, s vannak dolgok amik tőlünk függetlenek de rákényszerítenek nem
szeretem dolgok elvégzéséhez, viseléséhez, de az élet már csak ilyen, ezerhúrú
hangszer, s hogy milyen muzsikát játsziik velünk a sors, az már költői kérdés,
melynek megélése sokszor nem költői, hanem drámaian tragikus.
Az idő múlásával öregszünk, ez a egy ami tuti. Fiatal
mindenki volt, öreg nem biztos hogy lesz, ahogy pótnagymamám mondotta, s
örüljünk annak hogy élünk, még élünk bele ebbe a világban,ebben az országban,
ahová születtünk, - sajnos ? – s amit lehet az új évben el is hagyunk, de
bárhová is megyünk, mi magunk maradunk,
hordozzuk mindazt amik voltunk, emlékeink, szépeket,rosszakat, s a reményeket
hogy talán szebb és vígabb lesz majd a holnap.
Igen, jön az új év, mi emberek alkottuk meg az időt, a
naptárt, a Földnek nincs szüksége rá, az csak él a maga módján és alkalmazkodik
a változásokhoz amennyire tud, ahogy mi emberek is : megtanultunk új dolgokat,
jókat, rosszat, együtt élünk avval a
tudattal hogy ki vagyunk szolgáltatva a természeti, politikai,gazdasági
változásoknak, de ezek ellenére és ezen belül, csak azért is
2015. december 21., hétfő
2015. december 19., szombat
Hát igen, "mert megérdemlik"
Hát igen, mert megérdemelnék már....álkeresztény hazug képmutató korrupt kormány...de birka a nép sajnos : (
Birka ország
Makovics János : Birka ország
A Nyugat sem érti miért
ilyenek a magyarok, hogy mindent „lenyelnek” elviselnek, mikor pedig
annyira aljas,mocskos,ál keresztényi és
képmutató, ugyan akkor gyomorforgató hazugságok, ferdítések, és korrupciók
vannak ebben a kies országban, hogy az már vérlázító. De mégsem : mi magyarok
birkanép lettünk, és a nagy magyarkodásban elvesztettük magyarságunkat, mert a
sok népnemzeti magyarságtudat erőltetés
amit ránk erőszakolnak ,röhejes és visszataszítóan undorító, de a magyarok
elviselik ezt is, mert annyira agymosott és szellemileg lenyomorított nemzett
lett, amilyen rég volt. Ez hát az új szép világ, amit akartunk ? A
rendszerváltozáskor hittünk valamiben, aztán lassanként mint a köd eloszlott a
remény, a hit és a szerettet, főleg a keresztényi szeretet, mert egy
kereszténydemokrata kormány sorra hozta az olyan törvényeket melyben a
szegényeket, elesetteket még inkább a
mélyszegénységbe nyomta, és a
rokkantaktól kezdve a nyugdíjasokig szinte minden osztályt tönkretett,
megsértett, és szétbomlasztotta azt ami egy társadalom alappillére, a
középosztályt. Ma már csak szegények és gazdagok vannak, és olyan nagy a
társadalmi olló ami elválasztja az embereket egymástól,ami félelmetes, és legfőképpen az, hogy ez a kormány elérte
azt, hogy a polgárai abszolút közönyösek lettek a politika iránt, mert minden
politikus lop,csal,hazudik, nem foglalkoznak a választókkal, csak négy évente.
A keresztény értékek amire annyiszor hivatkoznak, röhejes, hiszen Erdő Petike a
bíborosunk ,aki egyre beképzeltebb, arrogánsabb és seggnyaló a kormány felé
mert isten pénze sem elég az egyháznak, olyat mondott hogy aki a menekülteket
befogadja, támogatja,az embercsempész. Na ez aztán keresztényi dolog,de a pápa
le is baszta érte, és jól beolvasott neki ,de a magyar „nemzet” azt mondta nem
érdekes mit mond a pápa, nekünk még ő sem dirigálhat csak viktorka a
cigányvajda ,- vajon mennyi „cigányvér” van benne, ha már a nagy zsidózásban
annyira benne voltak hogy kiben mennyi a zsidós dns - a kis kerti törpe aki széken állva szólal fel hogy lássa a közönség
és bujkál az emberek elől,s függöny mögött lapul és golyóálló mellényben jár
mert fél , pedig egy demokrata nem fél, de ő diktátor akit már rég ki kellett
volna lőni mint egy kivénhedt vadat, aki csak kárt okoz.
Velünk magyarokkal
mindent meg lehet már tenni :
lenyúlhatják az emberek megtakarított magánnyugdíját, a bankokba elhelyezett
pénzeket ellophatják, korrupciók halmazait tehetik sorozatban és parasztból milliárdos
lesz mert nagy a nyelve, és a segge, tud szopni és hagyja magát megbaszni, mért
ne, ha kap érte milliókat, milliárdokat,
elkurvultak, a pénznek nincs szaga ugye,
és meg lehet tenni azt is hogy tanárok, dolgozók, nem kapják meg
fizetésüket, indok nélkül kidobhatnak
bárkit a munkahelyükről, és a munkanélküliséget átavanzsálták közmunkára, és a
sok hülye magyar el is hiszi mindazt amit a hírekben a pofánkba hazudnak
szemrebbenés nélkül, sőt,ők vannak felháborodva ha szóvá teszik, ugyan már mért dobta a kukába
egyik „politikusunk” az egy millió forintos öltönyét, és hogy lehet milliókat felvenni benzinpénzre mikor nem is
autóznak és budapesti lakhatásra is,mikor amúgy is van lakása pesten. Arról nem
is beszélve, hogy egy pedikűrös hogy kaphat több hektáros földet, de hát
viktorunk felesége is őstermelő,aki napközben a szőlőt kapálja, este
szakácskönyvet ír, és mellesleg tanít az egyetemen is, igaz feleségnek nem
kell, mert köztudott hogy ki viktorunk „szeretője” aki kielégíti bizonyos
vágyait. Hogy viktorunk családja miként és hogyan él, na az meg a másik,, a
kócos cigánylányka megjátszotta a nagy esküvőt,pedig biztos nem szűzen ment
férjhez,de a látszat ugye az kell, a gyönyörű mennyasszonyi lepel, ami alatt
annyi erkölcstelenség lapul meg mint egy tetves fejben a tetű. Minden pártban,
minden politikus annyira aljas gennyes, büdös, de valahogy lenyelik a magyarok
ezt is, mindent meg lehet velük tenni,
és ha valaki hülye akkor legyen az meg is érdemli, akinek meg van még némi
önálló esze, fogja magát és elmegy innen, mert ez élhetetlen ország, ahol a
kormány abszolút modern rabszolgaágba
taszítja a népet, és nem foglalkozik a napi gondokkal, hogy gyerekek ájulnak el
az iskolában az éhségtől, hogy rákos betegek várnak hónapokig egy vizsgálatra,
és sorra dobják ki a rokkantnyugdíjasokat, visszavezetve őket a munka világába,
miközben a munkaképes emberek sem találnak munkát főleg ötven év felettiek.
Megérdemli ez a „nemzett”
hogy ilyen kormánya legyen, ha hagyja. Naponta faragják a sajtó és szólás-véleményszabadságot, építik
a besúgó hálózatott, az emberek is lopnak,csalnak, ahol csak tudnak, mért ne,
ha odafent is ezt teszik,és a jogegyenlőség már rég megszűnt, a bíróságok röhejesek, az ítélkezések, a
bírságok, hol nevetségesek, hol törvénytelenek, és ha valami nem tetszik ennek
a képmutató kereszténydemokrata kormánynak, átalakítják a törvényt
saját képükre, istent játszva, és az alkotmánybíróságtól kezdve mindent a saját igényeik szerint
alakítanak, és teljesen törvényen kívülinek képzelik magukat, azt gondolják
megtehetnek bármit is,meg is teszik mert a birkanép úgy sem mer semmit tenni.
Már réges rég százezres több napig tartó sztrájkokra,
megmozdulásokra, civil összefogásokra, „taxis blokádra” lenne szükség, ahogy
tette ezt viktorka is a tévé székház és
más esetekben mikor is a háttérben ez ma már
köztudott, ő parancsolgatott ,hogy lerombolja a demokráciát és
visszaszerezze hatalmát. Európa már leírta a magyarokat, 48/56 már csak emlék,
nem lesz itt változás, gyávák, befásultak az emberek, félnek, reszketnek, csak
legyen meg a napi zabálnivaló , a kis rabszolga munka, oszt kész. Hová süllyedt
ez a nemzet, mivé lettünk, kiké váltunk,
Birka ország vagyunk, nem
magyar köztársaság hanem magyar birkanép. Közönyösek lettünk egymás iránt,
szemünk előtt fullad meg egy ember a macdonaldban és nem segítenek hanem
fotózzák a fuldoklót aki meg is halt, és átlépünk másokon, nem gondolva arra,
mi lenne ha mi esnénk össze az utcán.
Lezüllött nép lett a magyar
(agyarkodó) aki vakságban és gondolattalanságban él, nézi a tévé hamis híreit, a reklámokat, melyek mesebeliek, és tűr, csendesen tűr a
nép, ahelyett hogy felkelne a fotelból és kimenne az utcára és forradalmat
csinálna, változásokat, ahogy ezt Ferenc pápa is hirdette anno. Közöny lett
rajtunk, és sajnos már azok sem politizálnak akik próbáltak tenni valamit,,
mert befásultak ők is, mondván, ilyen birkanépért nem érdemes harcolni.
Új himnuszunk lehetne, a
„Rabszolgák rabszolgáljatok” ahogy egyik együttesünk énekli,sajnos.
Mikor fog ez a nép
fellázadni, meddig bírja, tűri még a naponkénti megaláztatást,
hazugságokat,csalásokat,lopásokat,korrupciókat,és a többit ?
Petőfi Sándor Apostol című
költeménye ma aktuálisabb mint valaha sajnos, és a történelem ismétli önmagát. Mikor lesz
valaki, aki ebből a birkagyülekezetből kilép, és ezt mondja, most már elég, és
megcselekszi azt amit mindenki gondol, de megtenni nem meri,mert…..birka, aki
legelészik – megelégszik a kis morzsákkal amit a kormány eléje dob hogy pofa be
örülj hogy élsz, és ne gondolkozz hanem tedd amit mi akarunk.
Forradalom kéne, de nagyon.
Nem kis sztrájkok sorozata, ami megbénítja az ország működőképességét, hogy
káosz és anarchia legyen, lerombolva mindazt a
gyalázatott amit ez a kormány tett, de tudjuk, nem sok esély van erre,
sajnos.
Olyan elsöprő nagy forradalom
kellene itt is, mint ami anno Romániában volt, és „csendes” forradalom nem
lehet ,annak nincs értelme, tűzzel- vassal- fegyverrel kell „igazságot”
kiharcolni, mert szép szóval semmire nem megyünk, politikusaink nem értenek már
a szóból, csak cselekedeteinkből, melyek forradalmiaknak kéne lenniük. 1981-ben
letartóztattak államellenes izgatásért, akkor nem féltem,most sem félek a
„hatalomtól”, mert tudom ahogy mások is,
hogy törvénytelen az amit csinálnak, sárba tiporják a nemzetközi emberi
jogokat, és az EU nem nagyon erőlteti a kormányra az egyezségeket, és ez nagy baj, igaz, viktorunk megüzente
hogy a magyarokat senki nem kényszerítheti semmire. De megnézhetné magát ez a
kis birka ország, ha a multik máról holnapra lelépnének, de nem teszik ők is
beszariak, és nem az emberek, hanem a profit, a pénz ami érdekli őket, és amíg
ez van addig nem érdekli őket az hogy sárba tiporják jogainkat, és joggal,
hiszen ha nekünk a polgároknak jó, akkor az EU-nak is jó, amíg haszon van
belőlünk.
Birka ország, legeljetek, bégessetek,
és nyomorogjatok, pofátokat befogva, ha ez kell nektek.
2015. december 15., kedd
2015. december 14., hétfő
2015. december 12., szombat
Makovics János : Szeretet „ünnepe”
Makovics János : Szeretet
„ünnepe”
Furcsa dolog a szeretet
ünnepe, ami decemberben átjárja az átlagembereket mint a fagyos
szél, pedig nincs mit ünnepelni ezen, hiszen olyan természetes dolognak
kéne lennie, mint a reggeli felkelés, az ebéd,miegymás. Ünnepelni
kell a szeretetet, ami az emberi élet alapkövének kéne lennie, nos ez elég
kiábrándító és elszomorító dolog, mert az év 365 napjából csak pár nap az amit
szeretet ünnepének mondunk, de talán csak azért hogy saját lelkiismeret
furdalásunkat homályosítsuk el, feledve
mindazt a sok fájdalmat,szomorúságot,csalódást,amit évközben okoztunk másoknak,
akarva, nem akarva. Hamis illúziókban élünk, belénk táplálták a mesebeli
Télapót, holott évek óta nincs hó, mily kiábrándító ez is, és a karácsonyi
filmek, zenék tömkelegei egy nem létező álomvilágba igyekeznek
„átlendíteni” és megkövesedett szívinket – lelkünket kissé „átmelegíteni”, hogy
vegyük észre, vannak fontosabb dolgok is az életben mint a legújabb okos
telefon és plazmatévé. Megvásárolható
minden ma már, csak pénz legyen akkor van lesz minden, és mindenki (?) szerető,
barát, amíg van a pénz és ezáltal profit ,de ha elfogy a pénz köddé válnak a
barátok,ismerősök, szaladnak a süllyedő hajóról ,és hamar feledik a szeretet ünnepét, hétköznapok
mókuskerekében.
Agyondíszített terek,utcák,
villódzó fények, szemet könnyeztető karácsonyi dalocskák a hangszórókból, csillagszórók
fényei, gyertyák, advent, miegymás, mindezek szépek, mint a képeslap, de hamis illúzió aminek nincs realitása a valósághoz képest. Van, létezik persze,
de felszínes mint annyi minden életünkben, és csak a per pillanat tört részeként éljük át a
szeretet ünnepét, és azt hisszük hogy szeretünk, pedig hányszor megjártuk
évközben ama damaszkuszi utat, és hagytuk magukra azokat akiken segíthettünk
volna, tettel és szóval. Ez a nagy karácsonyi szeretet hullám mint cunami
árasztja el a a lelkeket, látszólagos
megnyugvást hozva, de a lényeg ahogy mondani szokás, elvész a sok bába
közt. Ajándékokat veszünk, már aki, igyekszünk jópofákat vágni, mosolyogni, de
közben arra várunk bár csak már vége
lenne ennek az egésznek, és jönnének a szürke hétköznapok. Fárasztó dolog
„szeretetnek” lenni, adni, önzetlenül, csak úgy, ez nem trendi a mai világban,
ma a törtetés, a karrier, mások
letiprása, megalázása,, becsapása ami „valami”. Az előrébbjutás
hatalomban,pénzben, a szeretet meg …hát
az olyan hogy megvan nélküle az ember úgy isten igazából. Éjféli
misére menni, romantikus dolog, varázsa,
hangulata van, de sajnos gyakran politikai beszédet hallani ott is, és a három
királyok elhomályosulnak, mint a betlehemi csillagok. A sok „hazugságot”
igyekszünk elhinni, hitetni, hogy igen a
karácsony a szeretet ünnepe, pedig ilyenkor szokott a
legtöbb családi veszekedés lenni, és sokan már menekülnek, el valami csendes
helyre, mert csömörük van ebből a álságos képmutató „szeretet ünnepéből”. A
hagyományok élnek, erősek, nehéz változtatni rajta, és nem is kell, csak ez a
erőltetettség ami nem kéne, hogy jaj de szép a világ és magunkhoz ölelünk mindenkit
,persze a koszos
hajléktalant nem meg a fertőző
betegeket, azért egoizmusunk erősebb bennünk a szeretet lángjánál,és csak
óvatosan, hiszen amúgy is minden
szentnek maga felé hajlik a keze,
mi meg
csak gyarló emberek vagyunk, szóval megjátsszuk amit elvárnak tőlünk és
mi magunktól, mert mi a francnak lógjunk
ki feleslegesen, kibírjuk ezt a
pár napot bármennyire fáj is ugye,
és a mosoly néha vicsor, de ez nem olyan
nagy probléma.
Szeretet ünnepe :
karácsony….hamis kapaszkodó, illúzió, melyről tudjuk hogy nem úgy van ahogy, és nem az a lényeg
ami, de eljátsszuk szerepünket a magunk színpadán, ha nem is Oscar díjas módon,de tőlünk
telhetőn, hogy letudjuk ezt is ahogy a
többi ünnepet is. Illúzió romboló vagyok, nihilista, aki mindenben csak a
rosszat látja ? Nem, csak a tapasztalás,
a megélt évek megannyi ismétlődő álhumanizmusa az ami erre
predestinált, és csak reménykedik abban,
hogy a nagy karácsonyi szeretethullám pár napig él és ég, mint a gyertya, de január első hideg napja máris
elhomályosítja a karácsonyi fényeket, és
lassan, fájdalmasan töpörödik ,olvadozik,míg el nem tűnik, mint a megépített
hóember, ami igazii hóból van.
Szeretet ünnepe : legyen .
Boldog karácsonyt akkor, mindenkinek. A folytatás meg jön majd, amit át és
megélünk, úgy és aszerint, amilyenek igazán vagyunk.
2015. december 11., péntek
El Kazovszkij
El Kazovszkij : Életmű kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Ez is olyan,amit nem elég egyszer megtekinteni, többször kell végignézni, annyira gazdag a kiállítás anyaga.
2015. december 10., csütörtök
2015. december 9., szerda
Mácz Ístván : Makovics János "NapSziget" című könyvéről
Olvasom írásod. Látom könnyeid. Olvasom verseid. Lelked mosolya fel-fel sugárzik. Könyved háborgó tenger. Hegyek nyugalma. Kétségbeesés
kútja. Remény ege. Hangos jaj, nagyon halk alleluják.
Miértek merednek az ég felé. Válaszolatlan kérdések. Hit után vágyódó hitetlenség. Képmutatásba, álszentségbe rejtett hit nem kell.
Tudod, pusztába kiáltasz. De azt is tudod, nem hiába. Nincs felesleges szó, ami egyszer elhangzik vagy papírra kerül. ( Az Óceán egyik partján bedobott kavics a másik partig ér...)
Fásultság, mégis évről-évre küzdeni. (25,44.o.)
Van-e jó? de Te jobb akarsz lenni! (41,46.o.)
Céltalan, holott égni akarsz.
Választ keresel az élet értelmére, holott nem látod miért?
Barátság után éhezel, nem volt? pedig volt, aki "életed része" lett. (82.o.)
Művészetre szemed van, látod a kis csodákat, felsejlik előtted a szép... (39,42,63.o.)
Gondolkozásod, életérzésed cáfolja, hogy vénül az életed. (87.o.)
Verseid előtt fejet hajtok. Költő vagy. Megbecsülésem fogadd!
Írják, verseid többnyire pesszimista jellegűek, - mégis azt is megállapítják: optimista. Vajon nem így EGÉSZ az élet? A maga teljességében élni annyi mint könnyek áztatják szívünk és mosoly-szivárvány lelkünkben. A kettő soha nincs egyensúlyban.
Mácz István
2015. december 8., kedd
Művésznek lenni és embernek
Makovics János : Művésznek
lenni és embernek
Sok művészt ismerek, íróktól
kezdve szobrászig, színésztől előadóművészig, zenészeket, festőket,és el nem
ismerteket ép úgy mint „nagyokat”, s tapasztalatom szerint minél „nagyobb” egy
művész, bármiféle témában, annál szerényebb, és sajnos sokakban csalódtam,
megismerve élőben . Mert teljesen két különböző dolog az, hogy valaki művész, létrehoz alkotást, ilyen vagy olyan
minőségben, és abszolút de más mint „ember” a hétköznapok malmaiban, Néha jobb
nem megismerni egy művészt, jobb ha csak az alkotásait ismerjük, bár azokból
nem alakulhat ki természetesen „emberi megtapasztalás”. Csupán annyit tudhatunk meg róla, amennyit az
alkotása eredményez, és annak visszhangja miként csapódik ránk, milyen lelki
energiát, belső atmoszférát adat nekünk.
Sajnos vannak olyan művészek,
akiket személyesen megismerve már számomra bár még élnek, mégis „halottak” és
amit alkottak az köddé válik,értéktelenné, hiteltelenné, mert egy művész soha
nem lehet olyan, ha igazán mély érzésű, egyetemes emberi értékekre épülő etikai hozzá állása és empátiája van mások
iránt, hiszen egy művész érzékenysége, más látásmódja miatt lett „művész, és
hiba alkot bármit is, ha a napi életben az emberekkel való kapcsolat,,
viselkedése abszolút de máshogyan jön le, mint „művészete”.
Konkrét példát akarok felhozni, nem általánosításokba
bocsátkozni. Ismerek valakit, aki „festőművész”, számomra a képei már semmit
nem jelentenek, mert emberi viselkedése olyan alpári és minősíthetetlen
másokkal szemben, ami egyszerűen felháborító, és józan paraszti ésszel is csak
azt lehet rá mondani : bunkó a viselkedése. Nem jelentős személyiség, semmi
„komoly” szakmai sikere nincs, de olyan öntelt, beképzelt, arrogáns és bántó a
viselkedése másokkal szemben, ami sokaknak nem tetszik, és viselkedésével,
tetteivel, szavaival nagyon sok embert megbántott, és ez önmagát minősíti, mert
nem fogja fel azt, hogy fájdalmat okozni másoknak, direkt, főleg egy
„művésznek” bizony nagyon nagy szellemi
alultápláltságra vall, és sajnos az a legszomorúbb, hogy ráadásul olyan helyen
teszi ezt ,ahol amúgy is lelkileg sérült emberek vannak, akiket súlyosan vissza
tud „nyomni” minősíthetetlen viselkedésével.
Nem ez ízben láttam,
hallottam magam is miként beszél,viselkedik másokkal. És senki nem mer szólni
neki, csak a háta mögött mondják hogy
hát így viselkedni,beszélni, leszólni,,beszólni,megsérteni,megalázni másokat,
mások előtt…ilyen beképzelt alakot elviselni bizony nagyon nehéz, és múltkor is
ahogy viselkedett, hát nem bírtam hallgatni, elhagytam a termet, ahelyett hogy rendreutasítottam
volna, de azért nem tettem, mert tudtam
úgysincs foganatja, sajnos annyira
mínuszban van a empátia készsége hogy képtelen felfogni cselekedeteinek
következményeit, és azt a régi mondást, hogy az ember nyelve éles mint a
kés, nem játékra való.
Egy csoporton voltam, ahová
beállított egy amúgy a csoportba nem járó lány, de mivel nyitott a csoport
bárki, bármikor jöhet, és hozott magával egy gitárt és megkérdezte énekelhet és
gitározhat e, mi pedig beleegyeztünk, ő pedig előadta magát. Meghallgattuk, bár
volt egy aki kiment közben, és sajnos a előadás bizony hagyott némi kívánnivalót maga után, a gitárjátékba és az
éneklésbe is többször „belegabalyodott” zavartan mondta is hogy „ezt még
gyakorolni kell” amire a csoport helyeselt hogy hát igen, elég gyengécske az
előadás, de végighallgattuk, és sajnos nem vette észre hogy a csoport szerette
volna ha már abbahagyja,de ő még csak énekelt,, gitározott, de aztán a
csoportvezető végre szólt hogy köszönjük ennyi elég volt. Ekkor lépett be az a
alak aki „művésznek” mondja-tartja magát, és ordítva, durva ,sértő hangnemben
azt mondta ennek a lánynak, hogy ki vagy te, ki hívott ide, mit keresel itt,
takarodj innen, menj a francba, és közben hozzá az arcgesztikuláció…egyszerűen
félelmetes volt és ledöbbentünk ilyen viselkedés láttán. Szegény lányka közben
valami rajzokat próbált osztogatni, de maradt még, mi azonban eljöttünk, mert
levegőt nem kaptunk a dühtől , hogy mit
képzel ez az alak magáról, milyen jogon „alázza” és dobja ki a másik embert.
Kint az udvaron a csoport
tagjai ledermedve beszélgettek a történtekről, és megegyeztünk, nem először sajnos abban, hogy
ez a alak nem normális, és mért nem
képes az intézmény vezetősége „helyrebillenteni” szellemi alultápláltságát, és alapvető emberi
viselkedésre tanítani.
Ez a „festőművész” pedig nem
más, mint Csorba Simon László, aki sokak szemében mint „ember” erkölcsileg egy
nagy nulla. És joggal. Vannak Kossuth – díjas és más nagy emberek akik
ismerőseim, de mind szerény, kedves, abszolút természetes emberként
viselkednek, beszélnek, nem beképzeltek, és ebből is látni,, hogy teljesen más művésznek és
embernek lenni, mert a kettő sajnos
sokszor ellentmondásba ütközik.
2015. december 5., szombat
2015. december 4., péntek
Wutka Tamás (1951 - 2013 )
Ma van két éve, hogy elhunyt WUTKA TAMÁS ,aki 26 évig volt a barátom, író,kritikus,esszésita volt, a Lyukasóra főmunkatársa, és kivételes egyéniség, aki mindig kiállt az egyetemes emberi értékekk mellett.
https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjEi5rC-8PJAhWn_HIKHYStBnoQFgghMAA&url=https%3A%2F%2Fhu.wikipedia.org%2Fwiki%2FWutka_Tam%25C3%25A1s&usg=AFQjCNG4tPI3rcl72tgTHku-6J1dI1sAyQ&bvm=bv.109332125,d.bGQ
https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjEi5rC-8PJAhWn_HIKHYStBnoQFgghMAA&url=https%3A%2F%2Fhu.wikipedia.org%2Fwiki%2FWutka_Tam%25C3%25A1s&usg=AFQjCNG4tPI3rcl72tgTHku-6J1dI1sAyQ&bvm=bv.109332125,d.bGQ
2015. december 2., szerda
2015. december 1., kedd
ifj.Lamos Gyula
ifj.Lamos Gyula
ifj. Lamos Gyula ellen "folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett kisebb kárt okozó csalás és más bűncselekmény miatt" 2015. november 26-án a bíróságon tárgyalás lett volna, de nem jelent meg, sőt, ahogy a bíró mondta, előző nap még telefonon beszélt vele - ami számomra furcsa - és azt mondta ,eljön a tárgyalásra, de mégsem jött el . Lám ilyen "alak" ifj.Lamos Gyula aki még a bírónak is hazudik és becsapja. A következő tárgyalás 2016 februárjára lett kiírva és akkor már elővezetik, ha csak el nem tűnik, mint korábban, mikor is a rendőrség már majdnem körözést adott ki ellene,de aztán elkapták és beismerő vallomást tett a fent említett bűncselekményekben melyeket sérelmemre okozott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)