2018. április 4., szerda

Makovics János : Odakint tavaszodik

Makovics János : Odakint tavaszodik

Hosszabbak immár a nappalok.

Éjszakák ,holvilágos romantikája

időnéként rámtalál, és mint veszett

árnykép, tolva emlékképeinek ráncait,

gyülemlik gennyes sebbként ott valami.

És fakad - töredezik mint olvadó jég,

s ráncok sávjaiban hullik esőként a

meghalt remény, mely tudja, hiú

ábránd minden igaz hitvallás, és hiába

tavaszodik odakint, itt belül marad az

örök, fagyos, zúzmarás didergető tél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése