Makovics János : Odakint tavaszodik
Hosszabbak immár a nappalok.
Éjszakák ,holvilágos romantikája
időnéként rámtalál, és mint veszett
árnykép, tolva emlékképeinek ráncait,
gyülemlik gennyes sebbként ott valami.
És fakad - töredezik mint olvadó jég,
s ráncok sávjaiban hullik esőként a
meghalt remény, mely tudja, hiú
ábránd minden igaz hitvallás, és hiába
tavaszodik odakint, itt belül marad az
örök, fagyos, zúzmarás didergető tél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése